I. rész

Múlt héten egyik este - még világosban - telefonnal a fülemen épp hazafelé baktattam, amikor a Rákóczi út és Citrom utca közti átjáróban megpillantottam egy graffitiző srácot. Széles, határozott mozdulatokkal egy szóképet rajzolt a fehér falra. A folytonos vonalat fejmagasság fölött indítva egyetlen lendülettel húzta meg zászlórúd vastagságú filcével. Pár másodpercig tartott az egész.

Azonnal észrevett, valamiért mégsem fogta menekülőre. Talán felkeltette az érdeklődését, hogy mögötte állva a „Mindjárt visszahívlak.” mondattal leteszem a telefont. A falon addigra elkészült a legújabb, Pécsen mindenki számára ismerős, meanderszerű „EGO” felirat. Nagyjából egy éve a munkahelyem homlokzatán is megjelent egy ilyen, azóta látom és figyelem egyre nagyobb haraggal, hogyan lepik el tömegével a várost.

Váltottunk pár szót. Megtudtam, hogy ki ő, és milyen indíttatásból csinálja ezt. Nem buta fiú: matek-fizika tagozatos a Leőwey Gimnáziumban, épp most írt maximum pontos központi felvételit. Miután elmondtam neki, hogy mivel foglalkozok, rögtön megkérdezte, mi a véleményem a „műveiről”. A helyzetre való tekintettel udvarias voltam, de őszinte. Azt javasoltam neki, hogy inkább tervezzen magának új szóképeket, kalligráfiákat, de egy ideig csak vázlatfüzetben. Nem tudom, sikerült-e hatnom rá, mindenesetre finoman azt is jeleztem neki, hogy ha csak egyszer lebukik ezzel a tökéletesen beazonítgató védjeggyel, viszonylag sokáig élvezheti majd a közmunkaprogram áldásait.

„EGO” tevékenysége természetesen nem mindenben, és nem is feltétlenül tekinthető gerillizmusnak. Nincs például semmilyen dekódolható üzenete, amelyből megismerhetnénk alkotója véleményét, álláspontját bármilyen, a nyilvánosságra tartozó témával kapcsolatban. Ráadásul esztétikai szempontból sem emelkedik a pszichotikus eredetű jelhagyási kényszer átlagos megnyilvánulásai fölé. Van azonban egy jellegzetes vonása, ami a gerillakultúrának is sajátja, és ami az önkényes közterület használat szélsőséges színvonalú gesztusait rokonságba hozza: az anonimitás.

A név, személyazonosság fel nem vállalása, a rejtőzködés általában a gerilla stratégia része. Érthető módon, hisz ez nyújt fedezéket a rendszerrel szemben, amelyet a kritikájával támad. A gerilla harcmodor külső támogatást nem élvez. Hajtóerejét kizárólag az az idealista meggyőződés táplálja, hogy a világon lehet és kell is változtatni. Hogy a fennálló hatalmi viszonyok alakulására befolyást lehet gyakorolni lokális szintű beavatkozásokkal is. Végső soron pedig globális változást akar elérni, de nyílt konfrontáció felvállalása nélkül. Ebben azért van némi ellentmondás.

A gerillakultúra különböző alakzatai abban is hasonlítanak egymásra, hogy jellemzően közösségi fórumokon, közösségi aktivitás formájában valósulnak meg. Igénybe veszik a nyilvános tereket, felületeket, miközben többnyire zárt kommunikációs csatornákon keresztül próbálnak minél több embert elérni és mozgósítani. A gerillizmus inkább az urbánus életformához köthető, leginkább pedig a nagyvárosiéhoz, ahol nagyobb számban koncentrálódnak a hasonló érdeklődésű és affinitású közösségek. A városi környezet léptéke, kulturális és szociológiai tagoltsága önmagában is kedvezőbb terep az underground jelenségek számára. A városban élő ember mindemellett sokkal kevésbé kötődik helyi hagyományokhoz. Az életformát közvetlenül és közvetett módon alakító szokásoknak itt széles spektruma van jelen, szoros kölcsönhatásban egymással.

Napjainkban a gerillakultúra terjedésében, alakulásában stratégiai szerepe van az internethasználatnak. Mi több, számos gerillatevékenység kizárólag virtuális közegre van konfigurálva. Csak ott létezik, semmilyen módon nem tárgyiasul. Az informatikai eszközök fegyverneme azért is különösen fontos ellenállási szempontból, mert benne a hatalmi rendszerek mérhetetlen erőfölénye a civil szférával szemben gyakorlatilag megszűnik. Se pénz, se egyéb erőforrás nem segíthet rajta, ha az „ellenséges” felhasználó gyorsabb és kreatívabb. Ebben az értelemben a gerillizmus technicista szemléletű.

A fenti – bizonyára túlzottan általánosító – összefoglalás alapján kitapintható a gerillamozgalmak politikai, alapvetően baloldali és liberális orientációja. A társadalmi progresszióba, közösségi létformákba, nemzetköziségbe, javak egyenlő felosztásába, esélyegyenlőségbe, kulturális pluralizmusba vetett hit hagyományosan a baloldali világszemlélet kiemelt értékei. Ezzel szemben a transzcendentális gondolkodás, nemzeti öntudat, hagyománytisztelet, család, magántulajdon tisztelete inkább a konzervatív gondolkodás hívószavai, s mint ilyenek, távolabb esnek a gerillakultúra természetrajzától.

Anélkül, hogy magamat szándékosan pozícionálnám ebben az ideológiai keresztmetszetben, vállalom, hogy nekem is vannak értékpreferenciáim, óhatatlanul rám is hatott a korszak, a szűk társadalmi és családi közeg, amelyben szocializálódtam. Bármit is tanultam azóta, vagy bármerre jártam a világon, gondolkodásomat – ahogy legtöbbünkét – a gyermekkorban kialakult alapsémák határozzák meg.

A személyes értékrend az alkotótevékenységben is megmutatkozik. Engem, amióta tanulom és gyakorlom a képzőművészet különböző formáit, a saját érzéseim, lelkiállapotaim kiábrázolása, az emlékek világa, az időn kívüliség alapélménye foglalkoztat. Sorozataim ugyan képileg élesen elkülönülnek egymástól, mégis ugyanaz a tompa melankólia hatja őket át, gondolatiságuk egy tőről fakad.                      

A személyes motívumok - kötődjenek bár a múlthoz vagy jelenhez - azonosíthatóak a festészetemben, igaz a tudatos témaválasztáson túl jellemzően utólag szoktam felismerni bizonyos ábrázolások jelentőségét. Alapvetően az alkotótevékenység pszichológiája, az idő múlása, az elmúlás, a figurális festészet szociológiai vonatkozásai érdekelnek. Kicsit közelebbről legtöbb munkámmal az önmeghatározás, a családi és szakmai identitás, a kötődés, kötődésképtelenség és magány egymással szorosan összefüggő dilemmáit járom körül.

Szóval, amivel foglalkozom, az jellemzően nem tömegeket érintő közügy. Független a valós időtől, a mindennapok egzisztenciális helyzeteitől, problémáitól. Nincs meg benne a közéleti szerepvállalás, a társadalom- és tudatformálás közvetlen szándéka. Alkotói attitűdömre jellemző, hogy művésztelepi munkában, csoportos projektekben – nagyon ritka kivételektől eltekintve – nem szoktam részt venni, és nem is keresem az ilyen lehetőségeket.

A gerillaművészet- és kultúra szerepét, közéletre, közéleti aktivitásra, a multimediális kommunikáció formanyelvére gyakorolt hatását megkerülhetetlennek tartom, de saját alkotói gyakorlatomhoz közvetlenül nem kapcsolódik. Kapcsolódik viszont egy másfajta tevékenységhez, ami az életemnek ugyanolyan fontos része, mint a képzőművészet. Érdekelt vagyok egy szekszárdi illetőségű nonprofit magánvállalkozásban, ami ugyan távolról sem tekinthető gerillizmusnak, de leírására tökéletesen alkalmasak a gerillakultúra kategóriái. A dolgozat második felében erről fogok írni.

II. rész

Az előző hét péntekét Szekszárdon, a város északi határában, az 56-os számú főút bevezető szakaszán lévő körforgalomban töltöttem másodmagammal, a benne található szőlőültetvény rendbetételével. Szabadidőm legnagyobb hányadában itt, és egy közeli dűlőben szoktam dolgozni a barátaimmal.

A körforgalom története 2010-ig nyúlik vissza. Csillag Péter közgazdász barátom az Eco-Sensus Közhasznú Nonprofit Kft. keretein belül akkor hozta létre a Szekszárdi Helyi Termék Boltot, illetve helyi termék védjegyrendszert. Maga az üzlet 2011 júniusában nyitott ki. Az akkor alig pár éve átadott Szekszárd-északi körforgalom szőlővel történő betelepítésére a bolt népszerűsítése céljából „Fenntarthatósági tartalmú rendezvénysorozat a helyi termékek népszerűsítésére Szekszárdon” című projekt keretében került sor kertész alvállalkozó és önkéntesek bevonásával. A projekt a Fenntartható életmódot és az ehhez kapcsolódó viselkedésmintákat ösztönző kampányok (szemléletformálás, informálás, képzés) c. pályázati kiíráson 2011-ben elnyert támogatásból és a helyi önkéntesek áldozatvállalásával valósult meg. Azóta, immár hetedik éve Péter egy 4-5 fős kis csapattal végzi a fenntartást különböző felállásban, saját kapacitással. A cél, hogy az egész város és borvidék emblémájaként is szolgáló ültetvény a helyi borászok és civilek önkéntes munkája, közösségi szolgálata révén önfenntartóvá váljon, sajnos illúzió maradt. De mindez minket már egyáltalán nem zavar. Szívesen és örömmel csináljuk, mert szeretjük és magunkénak érezzük, egyúttal hisszük, hogy hosszú távon, helyi szinten hatással lehet a közízlés alakulására.

Részlet a telepítésről szóló sajtóanyagból:

„Az úttest-gyűrűn belüli, mintegy 27 méter sugarú körterület külső oldalán egy 10 méter széles gyepsávot meghagyva, a belső, 17 méter sugarú körterületre (ez kb. 900 m2) 1,6x1,6 méteres térállásban mintegy 400 tő szőlő kerülhet. A telepíteni tervezett szőlőfajták rezisztensek: fele-fele részben fehér Bianca, illetve kék Regent fajta. (A két fajta használatát az indokolja, hogy a fehér szőlő ősszel sárga lombbal, a kék szőlő vörös lombbal díszít.)

A szőlőoltványokat május-júniusban földlabdával fóliasátorban előhajtattuk, a kiültetésére 40-50 cm-es hajtással kerül sor.

…

A körforgalom beültetése a régióra legjellemzőbb helyi termékkel (szőlővel) szimbolikus jelentőségű, egyben hozzájárul a helyi környezet szépítéséhez. Az ültetésben önkéntesen részt vevők számára fontos élmény, hogy hatásukra a környezetük szebb, a természettel harmonikusabb lesz, akik nem vesznek részt, azok számára a várható nagy médiaérdeklődés, és a beültetéssel való várható nagyszámú közvetlen találkozás fogja eljuttatni az üzenetet: legyünk büszkék a helyi termékeinkre, és fogyasszuk azokat.

A rendezvény szerepe az attitűdformálás, a helyi értékek, helyből származó élelmiszerek jelentőségének érzékeltetése. A szőlő Szekszárd fő kultúrnövénye, amely nem csak a borral kapcsolatos értékeket, hanem minden helyi értéket egyben képes megtestesíteni.

Szekszárd, közlekedésileg legfontosabb, minden szekszárdi által naponta látott kulcshelyszínének szőlővel történő beültetése az Eco-Sensus szándéka szerint azt a váltást szimbolizálja, amelyet a 2011-2012-es rendezvénysorozat megcéloz: a szekszárdi lakosság helyben megtermelt élelmiszerekkel kapcsolatos attitűdjének pozitív irányú megváltoztatását.

Mivel a rendezvényen nagy médiaérdeklődésre számítunk a rendezvény közvetett hatása, hogy ez a szimbolikus változás, amely város-, illetve térségszerte nagy visszhangot vált ki, felkelti az érdeklődést a helyi termékek és a „helyi lépték” felismerése iránt.

A körforgalmi ültetvény telepítésénél az első kapavágástól, sőt már az első kapavágás előtt jelen voltam. Elevenen él bennem a Palatinca-Szőlő Kft. telephelyén Péterrel tett későnyári látogatás, ahol fóliasátorban előnevelték az oltványokat. Noha a nagyszüleim apai és anyai ágon egyaránt szőlőművelő, borkészítő emberek voltak, kisgyerekként pedig szereztem némi tapasztalatot a hurulásban, valójában semmit sem tudtam erről a műfajról. A palatincai út egy hiánypótló posztgraduális tanfolyam első órája, mondhatnám terepgyakorlata volt számomra. Sokat tanultam azóta. Nem csak a szőlőről és a természetről. Sokkal inkább az életről: hitről, célokról, kötődésről.

A körforgalomban, mint bármilyen más gyalogművelésű szőlőültetvényen a vegetációs időszakon belül folyamatosan van tennivaló: a tavaszi munkálatok a tövek kitakarásával, tányérozásával kezdődnek. Amint tartósan fagymentessé válik az időjárás, a sorok között kizöldül a gyep, amit az első hóig – csapadékosságtól függően – 1-2 hetente nyírunk. Még rügyfakadás előtt el kell végezni a metszést. Ha a tél nem húzódik el, májustól lehet kötözni a hajtásokat. Ezt a műveletet, tekintettel arra, hogy az elsődleges művelési cél az esztétikus megjelenés, többször meg kell ismételni, egészen addig, amíg a növény levelet hoz. Az egységes és harmonikus összkép érdekében igyekszünk az alsó harmadában hasasabb, a csúcsánál beszűkülő orsóformát képezni a bokorból, tetejét nem sokkal a karófejek fölött tartani. A körforgalom talaja sajnos nem egységes, a termőréteg alatt pedig az útépítésből visszamaradt törmeléket tartalmaz, ezért a vízháztartása nem ideális. Többhetes nyári szárazság idején öntözni kell, illetve a fürtök akár 50% arányú gyérítésével növelni a növény erőtartalékait. Még ilyen gondoskodás mellett is elkerülhetetlen, hogy augusztusra helyenként megsárguljanak a levelek. Ezeket le szoktuk szedni. Ősszel, rendszerint a Szüreti Fesztivál idején történik a szőlő betakarítása, ami egészségügyi okokból nem kerül feldolgozásra. Késő ősszel, a töveket földdel takarjuk be a fagyok ellen. Nagyjából ezek az előre tervezhető éves munkálatok.

Egy körforgalomban mindemellett sokkal sűrűbb az élet, mint a zártkerti zónában vagy a védett gazdaságokban. Szinte minden évben történik az ültetvényben is károkat okozó kisebb-nagyobb közlekedési baleset. Az eddigi legsúlyosabb, szerencsére komoly személyi sérülés nélkül bekövetkezett eset tavaly nyáron történt. A város felől nagy sebességgel érkezve egy személyautó fékezés nélkül hajtott bele a körforgalomba. Két sort tarolt le karóval, tőkével, közlekedési táblával együtt, a sérült járműből pedig több tíz liternyi gázolaj folyt a gyepre. A helyszínelés után daru emelte ki a szőlőből. Az esetről a helyi sajtó is beszámolt.

A körforgalom szerencsére immár nem csak ilyen felkavaró esetek miatt téma a szekszárdiak körében. Megtanulták, megszokták, hogy van egy körforgalmuk, ami a jobbik énjükről szól, és ami szép. Talán szeretik is, de hogy respektálják az ügyet, az biztos. Időnként visszajut hozzánk, hogy a helyközi buszok utasai kanyarodás közben miként figyelik és értékelik - hozzá értő ember módjára - az aktuális állapotot. A benzinkutas dicséri a nyírás után. Van, hogy sms-t küldenek ismerősök, csak mert épp arra járnak. Ha ott dolgozunk, ötpercenként int és ránk dudál egy ismerős, vagy bárki más csak úgy bíztatásként.

A körforgalomban dolgozni jó. Az ember el tud merülni a gondolataiban, miközben a külvilág energiái megállás nélkül áramlanak körülötte. Kicsit olyan, mint egy hangtalan gyorsított felvétel közepén állni mozdulatlanul, és figyelni a szívverést. Na meg az állandó változásban (körforgásban…) lévő természetet: évszakokat és napszakokat, színeket és fényeket, növekedést, gyarapodást, gyorsulást, lassulást. Azzal, hogy e működő kultúrtáj-makett a közterület jelképes színpadán áll, üzenete passzív befogadók hatalmas tömegéhez is eljut, akik a tudatformálás egyéb, irányított csatornáin keresztül valószínűleg nem érhetőek el. Ha nem is tudatosul bennük, de látják, hogy itt valami nagyon határozott szándék valósul meg szakszerűen, a végeredmény pedig szép.

Nem tudni pontosan, hogy az elmúlt hét év alatt a Szekszárd-északi körforgalom szőlősorai milyen mértékű hatást gyakoroltak a helyi lakosok környezettudatosságára, fogyasztási szokásaira, esztétikai érzékére. A számtalan bátorító, elismerő visszajelzés mutatja, hogy a vállalkozás sokak rokonszenvét kivívta. Nemrégiben követőre is talált: a város déli határában található egyik körforgalmat a Posta Borház vette gondozásba, ugyanebben a felfogásban.

A vállalkozásunknak számos eleme van, amik rokonságot mutatnak a gerillakultúra bizonyos formáival és filozófiájával. Módszertanilag viszont több olyan ponton is eltér tőle, amikben jól kifejeződnek a világnézeti különbségek. A legfontosabb talán, hogy a projekt amellett, hogy a városvezetés ideológiai, szakpolitikai koncepcióitól teljesen független, vagyis civil, minden tekintetben átlátható és legális, a résztvevői pedig ismertek.

A gerillamozgalmakhoz hasonlóan a célja jobbító szándékkal beavatkozni a közéletbe, illetve pozitív példákon keresztül erősíteni a lakosság állampolgári öntudatát, saját maga és a közösség iránti felelősségérzetet, a társadalmi szerepvállalás igényét. Ám mindehhez nem a hivatalokkal való szembemenést vagy azok kijátszását választja, hanem a kitartó munkát, az együttműködést, a szabályok és előírások betartását.

Nem vagyunk gerillák. Nem gerillák vagyunk.

Fejős Miklós